Történelmi tett: újra régi pompájában a Szabadság Bisztró

Budapesten az 1900-as évek elején közel 500 kávéház és kisebb kávézó nyitotta meg kapuit – köztük a Szabadság Bisztró is (1902). A századelő kedvezett az új típusú vendéglátóhelyeknek. A lakhatási viszonyok sanyarúak voltak, drága volt a világítás, a tüzelő, így a fényes, díszes, jól fűtött terek kapóra jöttek. A nagykávéházak írókat, költőket, színészeket, művészeket, kabarécsillagokat vonzottak. Ahova ők jártak, oda jártak a szép nők, és ahol a szép nők megjelentek, ott felbukkantak a gazdag férfiak. Ezen egyszerű képlet mentén vált a kávéház az információcsere, a pezsgő szellemi élet, a sokrétű tájékozódás, az újságolvasás, a demokrácia, az alkotás terévé. Tündöklésüknek a kommunizmus vetett véget, mely nem kedvelte a szabad gondolkodás, a gyülekezés helyszíneit, így az államosítás kényszerpihenőre küldte a kávéházakat.

  

A szabadság anno
A Szabadság Kávéház helyén a XIX. században laktanya állt. Falai között végezték ki Battyhány Lajost, amire a tér közepén a Battyhány-örökmécses emlékeztet. A rosszemlékű épületet lebontották, az újonnan emelt ház földszintjén a Strausz család 1902-ben nyitotta meg kávéházát, amely az 1849-es szabadságharc emlékére a Szabadság nevet kapta. A szecessziós jegyeket mutató grandiózus tér hamarosan kedvelt lett a budapesti értelmiség körében, Ady Endre is itt írta a Harc a Nagyúrral (1906) című versét. A fénykornak, a szecessziós pompának a kommunizmussal befellegzett, a grandiózus részleteket elfalazták. A Spartacus Presszóra átkeresztelt hely az eredeti funkciót tovább vitte, így akadályozva meg azt, hogy a rendszerváltást követően bankfiók vagy más egyéb üzlet nyíljon a történelmi falak között. Mindez azt jelenti, hogy a hely 117 éve arról szól, aminek szánták, vagyis a vendéglátásról.

 

Kell sok ilyen hely
Az nem kérdés, hogy Budapestnek még sok ilyen hely kell, ami tereiben, hangulatában, gesztusaiban, tempójában megidézi a polgári miliőt, de a mai kor kényelmét, ízeit is tudja hozni. A név tekintetében a Szabadság szó szellemi szabadságot jelöl, amit a logoban látható madár szimbolizál. „Törekvésünk, hogy a nagykávéházi hangulat újból tapintható legyen a térben. Ezt, élőzene, a könyvespolcainkra kihelyezett kortárs szépirodalmi ajánlások segítik, de nem kívánunk rátelepedni a vendégre. Az apró lakberendezési fogásokkal puhábbá, otthonosabbá varázsolt kávéház a nyugalom szigete szeretne lenni anélkül, hogy vendéglátásról áttennénk a hangsúlyokat valami olyasmire, ami nem feladatunk” – árulja el Sebők Manna ügyvezető, akit a ZONA megújulása kapcsán ismerhetnek a fővárosi gasztronómiában jártasak.

Napszakonként változó hangulat
A reggeli méltatlanul mellőzött műfaj, így ennek az étkezésnek a rangját szeretné visszaállítani a gasztrokoncepció megújításáért felelő séf Kovács Levente. A Quick Lunch rendszert a ZONA évek óta sikerrel alkalmazza, ezért itt is megjelenik, így 12.00-tól 15.30-ig lehet élni a gyors ebédelés lehetőségével.

 

„Modern, fiatalos, letisztult és nem túl bonyolult bisztrókonyha megvalósítására kaptam felkérést. A magyar gasztronómiát hangsúlyosan, de kortárs felfogásban akartam képviselni a Szabadság falai között – mondja Kovács levente. – Míg a ZONA-ban fine dining konyhát viszek, a Szabadság Bisztróban azt élvezem, hogy közérthetőbb, hétköznapibb ételeket készíthetek.” A séf munkáját Andrási Beáta cukrász, Mihályi László tanítványa segíti. Bea 10 hónapot töltött a modern hazai cukrászművészet legismertebb műhelyében, a Váci Desszert Szalonban majd a Buddha-Bar cukrászatát vezette mielőtt ide igazolt.

Az este az á la carte étkezések ideje, ami mellé minden nap élőzenét kap a nagyérdemű: a belváros lakosai, a gyermekes családok és a turistáknak egyaránt találnak fülüknek kedves dallamokat a széles zenei repertoárban.

A cikk folytatása itt olvasható!

Fotó: Sárosi Zoltán
Archív képek: Fortepan